Versek a piacra - szabadversek, gondolatok, kritika

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

"Nem tudom!"

Egy különös tudatlanság

Hihetetlen
de most itt
ezt olvasom
a leggyakoribb mondat
ami elhangzik az az
hogy: "nem tudom!"

mikor jössz haza?
ne késôn, kérlek!
- anyukám nem tudom
és ne várjál
s ha nem tudom
ujjra miért kérded?

amikor pedig
mindent jobban tud
a tizenéves
azt nem tudja
hogy ezt megérteni
sohase vagy képes

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Hidegháború helyett

Tárgyalás módszere a nevelésben

A nevelési módszerek mások most mint ezelött de melyek azok?
Az egyik gyakori módszer a büntudat elôidézése. "Szégyeld magad" stílusú nevelés.

Ezt hogyan érjük el?
 Beszélni kell velûk
 Szólni kell nekik
 Megdorgálni ôket
 Megmagyarázni hogy megértsék
 Fenyíteni ôket
 Te ostoba, ezt ne csinált
 Mit szól majd a

De kevesett hallunk arról hogy a fiatalokkal tárgyalni is lehet. De hogyan tárgyalni? Hiszen a felnôttek sem tudnak tárgyalni!

De sok felnôtt részt vett már a tárgyalásokon és ezért talán megértik hogy mirôl is van itt szó. Talán nem volna teljesen hiábavaló ha tárgyalni is tudnánk a fiatalokkal.

A tárgyalásoknál megtörtént gyakori hibákat, szemügyre véve, talán érdemes lenne a fiatalokkal való kommunikációban, a tanulságokat a tárgyalás oknál velük érvényesíteni

Egy kardinális híbát – a tárgyalások világából ellesve - talán jó lenne tudni mégis mellôzni. Nos mire gondolok itt?

A szülôk túlzott elkötelezettsége a saját álláspontjuk mellett. A saját igazukban hisznek de hiszen ez természetes. Ellenben az nem éri el a célját ha erôltetjük. A "tárgyalás" vége lesz mielött megkezdôthetett volna és történik hogy:

a. a szülö mégis engedni fog és semmivel sem haladt elôre a nevelésben
b. tiltást vezet be és érvek nélküli ellenérzéseket szül

Az eredmény ha elkönyvelhetô csak külsôségekben nyilvánul meg.

Ez a fajta önigazoló szerep amelyet használnak a szülôk nem eredményes. Egy elôitéleten alapul elôitéleteket szül a gyerekben.

Ez a hajlam azon alapul hogy mi emberek öntudatlanul is hajlamosak vagyunk a saját érdekeinknek megfelelôen magyarázkodni/érvelni/vitatkozni stb. A saját álláspontok elôtérbe helyezése sokszor elôitéletekhez vezethet a fiataloknál fôként akkor amikor egy konfliktus fejlôdott ki A tárgyalás hiányában a konfliktus roszabb eseben kiélezödhet és egy fanatikus látásmód is kialakulhat. "A szüleim semmit sem értenek!" - Mit tudunk tulajdonképpen a fiatalok elôitéleteirôl?

Ezt az egyfata makacs szituációt jó ha eltudjuk kerülni mert ha ez kialakul akkor semmi esélyünk nincs tovább tárgyalni. A tárgyalás megszakad a szülî erôszak léphet életre. A konstruktív megeggyezés lehetôsége eljátszódik pedig oda... talán egy jó kompromisszumot szerettünk volna/ akartunk elérni.

Ha a szülô tudja hogy mégis tiltás lesz a vége akkor meg kell próbálni meghallgatni és megérteni a fiatalok érveit és nem lesújtani azokra. A fiatlok megértése a szüleik érvei iránt nem forcírozható és különösen lassan történik ha nem tudunk tárgyalni velük.

Kerüljük a szülô önigazoló szerepét.

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Csendet kérek

Álmatlanság? Magas vérnyomás? Sziv és érrendszeri...

Csendet kérek!
mondja a tanár
de csend nincsen
a szavát is
alig hallani már.

egy nagy hiánycikk
nincsen sehol
csendre vágyunk
a zaj üldöz
pihenni hol?

nem tudom miért?
a gyermek oly stresszes
miért oly fáradt
és fokuszálni
semmire sem képes?

hogyan élünk,
hány decíbel...?
a csend sehol
a fejünkben
a zaj bérel

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Hidegháború helyett2

A gyermek egy kis felnôtt

A nevelés néha csak a fenyítésbôl áll? Tárgyalni is lehetne.

Az hogy nevelésre szorul az új generáció abban egyetértünk. De a véleményeink azután váltakoznak.

a. hogyan nevelni
b. mire nevelni
c. mit jelent a nevelés

Ha így részletekre bontjuk a kérdést akkor már megsokasodnak a vélemények. A módszerek gyakran a kommunikációval függnek össze. Kommunikálni kell de hogyan? Egy egyénre szabott módszer minden esetben a tárgyalás lehetne. Ezt a szót a nevelésnél még nem alkalmaztuk pedig...

Tárgyalni fiatalokkal? Hát az meg mi? Az elsô módszer amivel minden nevelési folyamatot elkezdeni lehetne.

Nem tudunk tárgyalni és ezért használjuk ritkán ezt a módszert. Idegennek is tûnik ebben a közegben. Leckéztettni mint nevelésid eszközre azonban készen vagyunk. A tradíció alapján.

Én nem bánnám ha ez igy sikeres lenne. De ha már többször megleckéztetted a fiad/lányod és nem sikerült eredményt elérni akkor talán a tárgyalás mûvészetéhez kellene folyamadni. Mert valami oka mégis van amiért nem sikerült a dolog.
"A fiatalok rosszak" és ezzel elintézted talán a magad dolgát. Pedig talán a nevelési módszerek a rosszak és nem a fiatalok.

Mi lehet ekkor a fiatalokkal való tárgyalás alapja?

1.A kölönmbözö érdekek teljes körének a megértése.
2.A tárgyaló alternatívájának a kialakítása.
3.Olyan legyen hogy a tárgyalófelek/fiatalok lehetôleg azt válásszák/tartsák elônyösnek.

A tárgyalásnál fontos hogy a szülô/tanító fel legyen készülve erre - ne spontánt történjen mert ekkor a felindulás mindent elronthat. Használjon egy megfelelô stilust és a tárgyalás idôzítésére is gondolni kell. Az elônyök elôtérbe helyezése is igen fontos lehet.

Az információ/kommunikáció tartalma és arculata is alkalmas legyen.

Sokkal fontosabb itt azonban a sajnos gyakori hibák elkerülése. A legnagyobb hiba ami itt gyakran elôfordul az az hogy a fiatal szempontjait nem értik meg vagy rosszabb esetben meg sem hallgatják. Söt ha megszületett a megoldás és a fiatal elfogadja azt akkor még nem biztos az sem hogy meg is tudja tenni/véghez tudja vinni azt. A tárgyalásnál nagyon fontos erre is kitérni.

Ha nevelni akarsz akkor meg kell tanulnod tárgyalni a fiatalokkal. Ha tárgyalsz velük akkor mint felnôtteknek érzik magukat és bizonyos értelemben azok is. Szeretni is fogják a "tárgyalásokat" ha megtanulunk helyesen tárgyalni velük.

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Mi lesz velünk?

Elsüllyedünk egy klimakatasztrófában?

Lesz egy új Ég
és egy új Föld
mondja a
biblia

a Jelenésk
könyvében;
a Föld öltözik
új ruhába

nem lesz halál
sem betegségek
sem pusztítás
hála a jó égnek

illúzió vagy
elpusztulunk?
tudja az Ég
tudja Urunk!

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

A legszebb szó

Az örök élet élménye lakozik benne.

A legfontosabb szó
mondjuk a szeretett
de a holnap nélkül
a szeretett mit tehet

a legszebb szónak
a holnapot tartom
a "holnap" a legszebb szó
ezennel vállalom

hogyha van holnapod
akkor van életed
s hogyha van életed
lehet valami ennél szebb?

hogyha van holnapom
szebbé is tehetem
a halálra nem gondolsz
az élet végtelen

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Szeretjük az ôszinteséget Kérdés

De mégse bírnánk élni életünket egy teljesen ôszinte emberrel
mint Claire Castillon-al.

17 nyelven jelentek meg már az írásai
Az álnokság elleni keresztes hadjárat elkötelezett harcosa.

Az álnokság azt jelenti hogy valaki szebbnek/jobbnak állítja be valaki magát mint ahogy az van a valóságban.

Claire emiatt olyan öszinte hogy éppen az ôszinteség okoz neki problémát és a környezetének is. Az ember spontánt azt hinné hogy azért ôszinte mert szeret provokálni, de nála nem errôl van szó. Tulajdonképpen csak az álnokságot útálja teljes szívébôl.

A keresztes hadjáratát az álnokság ellen a regényeiben teszi. Egy novella gyüjteménye magyarul "Bogár" nevet viselhetne. Egy elképesztôen rothadt viszonyról az anya és gyermeke között szól nyers gátlások nélküli nyelven. Arra emlékeztet hogy mi a másik oldalon mennyire szeretünk szépítgetni. "Csak a szépre emlékezem" mellet még hozzáteszünk is. Ide tartozik a szélsôséges szépségápolás iránti érdekeltség is.

"Kevés barátaim vannak de azokkal teljesen öszinte akarok lenni" mondja Claire Castillon.Egy visszahúzódott romantikus ember vagyok és szeretek lekvárt fôzni amikor éppen nem írok.

Hát éppen ezért – a nyitott ôszintesége miatt - kevés a barátja.

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Egy megtébolyodott Síró vagy nagyon szomorú

életveszélyes segíteni akaró...
Még ma is terheli a lelkiismeretemet

Egyszer történt velem valami amirôl már réges szerettem volna írni mert úgy érzem hogy egy nagy sebet hagyott nálam a találkozásunk. De akkor nem volt rá szavam, a pecsét amit rátehettem volna. De most megvan, azt hiszem egy tragikummal végzett megtébolyodott esetrôl van szó.

Ez a találkozás megrendített mert sohase hittem volna hogy ilyesmi is megtörténhet. Két kocsi került a hófallba a busszal való ütközés után. Az utasok jajgatása hallatszot csak amikor leszálltam a buszról. Az egyik kocsi fényt bocsájtott ki és én azon szorgoskodtam hogy hogyan fordítsam semlegesre az autó kulcsát nehogy égni is kezdjen, vagy felrobbanjon a kocsi.
De a kocsi másik oldalán már szorgoskodott egy ember hogy "kimentse" az utasokat a kocsiból, de ök ezt nem akarták, és annak ellenére hogy talán tiz perc és ott lettek volna a mentôk mert közel volt a kórház. Többen jelentek meg ott a helyszínen de nem tettek semmi különöset a szerencsétlenekért és gondoltam így volt a helyes, esetleg meleg takarót tettek rájuk, inni adtak nekik ebben a hideg téli havas és síkos és sötét reggelen.
Csak egy ember, úgy láttam megtébolyodott állapotban munkálkodott hogy "kimentse" az egyik kocsiból a sérült utasait. Nem kért segíséget – ez is furcsa volt - mintha mindent maga akart volna megcsinálni de jelentkezôk sem voltak csak én, de nekem egészen más volt a véleményem hogy itt ebben az esetben mit kellene tenni tehát... De hát ha többet tudtam is hogyan vegyem át a vezetést? Hogyan megszólítani ezt a... itt fizikai erô kellet volna.

Valahogy egy olyan lehetettlen kínos és furcsa mentális helyzet állt elô – mit lehet tenni ilyenkor?. Egy maximalis, a józan ész tehetettlenségének a jele vagy micsoda? A busz soffôrje telefonált ugyan a mentôkért de utána ott ült maga is tehetettlenül, ôtöle vártam hogy segítsen a helyzeten de ô is biztos sokkos állapotban volt. Egy tragikus szerencsétlenség és utána kínos csend és egy nyomott hangulat, alig mozdult valaki csak a tébolygó segítô és néhány kíváncsiskodó. Felmértem a helyzetet hogy nekem kellene itt írányitani a dolgot és legalább arra inteni... hogy megvárni a mentôket – mondtam is - de mit tegyek, hogyan megszólítani ezt a fejetlenül akaratoskodó segíteni akaró embert. Kicsoda ô és tudja hogy mit csinál? Nem hallgat rám, de miért hallgatna talán ô tudja jobban a dolgát?! Mert én úgy gondoltam józan ésszel hogy ezzel hogy elôre kihúzza az utasokat a kocsiból többet árt mint használ. A felrobbanás veszélyét már áthidaltam. Tulajdonképpen csak várni kellet volna és kiszolgálni ôket a lehetöségek szerint. A legtöbben ezt is tették.

Engem ez a megtébolyodott "segítô" sokkolt meg a legjobban ebben a szerencsétlenségben.

Az ujságból tudtam meg hogy ketten meghaltak a történtek folyamán. És én még ma is azon gondolkodom hogy fölösleges volt. Semmi baj nem lett volna ha ez a megtébolyodott úr nem hatalmaskodott volna ezen a helyzetben. Ki volt Ö? Mit tudott? Mit tegyünk mi akik azt hisszük hogy jobban tudjuk... mit kellene tenni. És valóban jobban tudjuk? Senki sem merte megfékezni Ôt. Hogyan csak elképzelni azt, ilyen esetben, hogy én meggátoljak egy segíteni akarót? Egy maxinâlisan kínos helyzet.

Magamra is gondolva elrettentô lehet a helyzet amikor, a szerencsétlenség közepette, a legnagyobb szerencsétlenség az amikor egy megtébolyodott akar segíteni és elrontja. Jaj nekünk ha ilyenekkel találkozunk, amikor már eléggé tragikus a helyzetünk és ekkor egy tudatlan jótakaró csak súlyosbíthatja...

Egy ismerôsöm is összeütközött egy szarvassal a kocsijával. A nyakgerince sérült meg. Ezért gondoltam hogy nagyon fontos azt tudni hogy hogyan kiemelni a sérülteket a kocsiból. Ha nem tudom hogyan kell csinálni akkor azt hiszem jobb ha megvárom az erre képzetteket. - De hogyan uralkodjon a józan ész az ilyen helyzetekben?

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

- Mi történik most?

Evolúció vagy forradalom

Szeretném evolúciónak nevezni az aktuális folyamatokat, mert úgy is nevezik sokan. Más néven változásoknak vagy reformoknak stb de ezt én nem tehetem. Mert hogy ez evolúció lenne abban nem vagyok biztos.

Régebben lehetett reformokat csinálni mert akkor voltak stabílabb rendszerek/életformák a társadalomban és egy új reform nem "fordította fel" az egész társadalmat.

De most mi van? Itt nem evolúció folyik hanem revolúció és az sem helybéli, hanem világraszóló. Bárhová is tekintünk forradalmi változások vannak folyamatban az éghajlattól kezdve az emberek szívében is. Nagy változások ezek egy történelmi viszonylatban nézve és tehát nagyon rövid idô alatt. Hát mi ez ha nem egy újfajta világraszóló forradalom?

Egy illúzió csupán hogy ezt a folyamatot gátolni lehetne/reformálni más irányba lehetne terelni mert egy forradalmat nehéz az akaratunk szerint most tudni levezetni. - Svédben is volt népszavazás és a nép ellene szavazott a jobboldali közlekedés bevezetésének. De ennek ellenére mégis úgy lett. de vannak sok más példák is. - Csak a folyamat végén látunk majd tisztán mert a folyamat még mindég folyik.

Ez a folyamat legjobban a gazdagsági/pénzügyi rendszeren mutatkozik meg talán a leglátványosabban, nem kell tovább részleteznem...

Több helyrôl érkeznek belátások hogy "egy forradalmat éltünk át" szavakkal. Vagy egy "paradigma váltás" – on estünk át stb amikor végre megértették hogy mi történt.
Ilyenkor sokan itt a forradalom mellé szegôdnek, mások kételkednek vagy ellene feszülnek. A forradalmat egy ellenforradalom követheti azaz kiélezôhetnek az ellentétek.
A folyamatról lehet ugyan különbözô véleményünk és csak akkor lehet egyetértés ha értjük hogy mi is történik tulajdonképpen. - Hová visz a vonat, de ezt ki tudja megmondani?

A forradalom folyamatát bárhogy is ellenezzük nem lehet leszavazni. Pl ha az egézségügy költségei határ nélkül folytatódhatnának akkor is oda juthatunk hogy az ország lakosságának a fele a másik beteg fél ellátásával kell hogy legyen majd elfoglalva. De akkor ki fogja ezt megfizetni? Tanulmányok mutátták ki ugyanis, hogy az emberek egézségi statusza nem javul egyenes arányban a befektetett egészségügyre szánt összegek növelésével. De jó lenne ha így volna, ha csak a pénz kérdése lenne? Egy bizonyos önvédô egézségi ismeretekre nagy szügség lesz a jövôben. Ide vezet a forradalom?

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

A felelôség felhigulásáról – Légy szolidáris!

Mi az ami vezérel bennünket?

Egy érdekes jelenség a felelôség felhigulásának a ténye.
Ha a családban történik valami baleset akkor a fejlemény az hogy a felelôség felerôsödik egy maximális értékre. Egy családi hajtóerô gerjeszti az egyesült felelôség kibontakozását.

A felelôségem felhigulása olyankor történik meg amikor pl a városban járva a város terére érkezem. Megpillantok ott egy embert az aszfalton fekve talán 50 méterre tôlem. De azt is látom hogy senki sem törôdik vele/nincs ott nála se útba oda, mert mindenki megy és teszi a dolgát. Azaz ezt én így biztosan nem tudhatom hogy mi történt ott ezelött – mielött megpillantottam volna - de feltételezem. Nem is tudom elképzelni hogy a segítség már ne lenne útban. Emellett sietôs dolgom is van és ezért gondolom hogy

1. Itt már valaki biztos intézkedett, tehát mehetek tovább.
2. Vagy pedig, mert látom senki sem mozdul ott a férfi irányába hogy segítsen - tehát nem tragikus a helyzet. Mert akik közelebb mennek...
3. Az is lehetséges gondolom most – hogy a fekvô férfit már biztos valaki leellenôrizte, másképpen ez nem lehet – a férfi talán sokat ivott és hát miért ivott sokat - az ô felelôsége hogy jelenleg fekszik de majd lábrakell valahogy. Ilyet már láttam én is méghozzá egy árokban fekvôt.

De még itt sincs vége a felelôség felhigulásának mert úgye

4. Érzem és tudom hogy utána kellene járni most a dolognak és segíteni valahogy mert ezt követeli a társadalmi norma. Ezt ugyanis elvárja tôlem a társadalom amelyben élek hogy megtegyem. De ennek a követelménynek van egy ezzel ellentében mûködô versenytársa.
5. Ez ellen lép fel egy másik társadalmi követelmény vagy inkább személyi olyan – mert ilyet gyakran halottam már - hogy ne rakjam az orrom a mások dolgába. Mert az is elképzelhetô ugye hogy itt már megpróbáltak segíteni persze de a felkvö elutasította hogy segítsenek neki, menjenek a … mondván trágalkodva. És hogyha hívnám pl a rendôrséget akkor meg onnan nem mehetek tovább míg megnem érkeznek és meghallgatják az én beszámolómat. Így tehát nem tudom menny idôre nála kell maradnom mert cserbenhagyni azt már akkor lehetetlen. Inkább tovább pucolok mintha nem is láttam volna.
6. Egy speciális dolog a saját félemem ami abból ered hogy ezzel a situációval nem vagyok – hogy így fejezzem ki magam - megszokva. Mit kell itt tenni és hogyha rosszul teszem akkor kié lesz a felelôség? És hátha még elájulok a látották után. Ezt felelôséget nem vállalhatom!

Ha nálad nem észleled a felelôség hasonló felhigulását ilyen esetekben akkor egy különleges ember vagy mert sokaknál ez történik És ez történik nagyban a társadalomban is. Ezért követeljük a szolidáris magatartást egymástól – azaz egy mástól. De errôl a felelôség felhigulásárol nem merünk beszélni. Miért? Mert tabu?

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Meddig bírja a szolidarítás?

A felelôség felhígulásának társadalmi következményei... - drágább élet!

Mindenütt mindenre vannak határok. Egy alapvetôen elfogadott norma részemrôl a következô: Csak annyi felelôséget vállalok amennyit képes vagyok elviselni. Hát ez nem mindég sikerül.
Ez a szabály az amely általánosan meghatározza az általam meghatározott határokat. Elismerem azonban hogy néha higítom is itt a felelôségemet különbözô okokból. De erre most nem térek ki.

A társadalom amelyben élek úgy van berendezkedve – ez nagyon fontos a számomra - hogy ha én már nem bírom(-ám) felelôséggel ott azt átveszi tôlem, aminek persze nagyon örülök. Minden fejlettebb társadalomban ez így van. Ìgy példaul a biztosítás területén. Ez egy nagyon fontos közérdekû létesítmény.

Ha vettem egy uj kocsit – amit persze nem vettem – de mondjuk hogy mégis megtettem, persze hogy bebiztosítom. Valahol a határon kívül a biztosítóm veszi át a felelôséget/költségeket – ha történne valami - vagyis annak döntô részét és ezt neked is köszönhetem mert te szolidárisan befizetted a biztosítás díját. Eddig minden rendbe is volna addig amig én betartom a szabályokat stb. A szolidarítás eszméje képez így számunkra egy bizonyos olcsó biztonságot.

A határokat azonban önkényesen/tudatosan vagy felelôtlenül tágítani is lehet. S ha így a felelôség tudata fellazul és tömegesen fellép akkor egy általános felelôségfelhigulásról/felelôséginflációról lehet beszélni. A biztositást ugyanis ki lehet játszani mindenféle trükökkel. De mondjuk ha nem is vagyok ittas csak nem jól aludtam és bevettem egy tablettát már talán akkor is veszélyes lehetek a közlekedô társaimra. Ha sokan vagyunk akik iszunk és vagy nem pihenünk eleget akkor azzal felelôségünket higgítjuk fel és veszélyessé válhatunk a trafikban és ezáltal drágább lesz a mindenki biztositása. Drágább lesz az élet.

A szolídarítás ilyenkor lassan megszûnik és bevezetik az egyénre szabott biztosítási díjat.

pl < 22 év aluliak
kezdôk
gyakori törvénysértôk
specialis betegek
… meg mit tudom én

nagyobb biztosítási összeget fizetnek majd.

Hasonló folyamatok történhetnek a társadalom más szektoraiban – drágább lesz végül a életünk. A tendenciák mutatják hogy a felelôségfelhígulás növekedése miatt a szolidarítás nem lehet végnélküli.

Ha cigarettázom akkor nagyobb felelôséget kell hogy vállajak az egézségemért vagy pedig meg kell fizetni az egézségügynek azért hogy vegye át a felelôséget. Ezért fizetek pl cigarettadót. Nem várhatom ugyanis el azt hogy a végletekig mások fizessék az én költségeimet, vagy...? Elôbb utóbb úgyis megúnják.

A jövôben tehát ezzel számolmi kell. Vannak akik... , hogy ha nem lesz elég szolidarítás akkor a szeretetnek kell itt feloldani a határokat. Neked mi a véleményed? Meddig lehet préselni a szeretet hogy a butaságainkért is felelôséget vállaljon?

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

A férfi és a nô nem egyforma Ötlet

Most már tudjuk – az elôtéletek világából

Már nem tudom ki volt az az ismert alak, aki régen elismerte azt hogy különbség van a férfi és a nô között és erre felkiáltott:

"Éljen ez a különbség!"

Másoknak pedig ez sok bosszúságot okoz/okozott. Különösen amikor önmagukkal mérték egymást.

Persze ezt mi is tudtuk – az emberiség már réges régen – mindenki tudta, de csak most történt meg az hogy ez a tény tudományosan is bebizonyosodott. Nem vagyunk egyformák, ha politikailag stb is egyenrangúnak számolnak bennünket – egy tévhitben éltünk, már akik... Akinek nem inge... most már tudományos alapon is lehet génusztudást ismertetni a tanulókkal az iskolában.

Egy lány és egy fiú nem azonos, és nem azért mert annak/úgy nevelték hanem biológiailag mások és itt nem csak nemi szervekrôl van szó. A Lysenko tanításai hatására úgy gondoltuk(?) hogy a nevelés teszi ki a különbséget és egyforma szocialis neveléssel elérhetô az egyenlôség. Ne csak lányok játszanak babákkal hanem...

M.J. Legato világosan majdnem sokkosan cáfolja ezt:

"Különbözôek vagyunk, nagyon különbözôek, minden szervünk, a bôrünktôl kezdve, a mellünkben pumpáló szivünk s a beleink amelyek a táplálék felszívására hivatottak..."

És egy sehol máshol lehet mutatható nagyobb különbség ki mint az agyunkban, mondja a nôi Legato.

A teljes félreértés elkerülése végett újra leszögezte:

"A férfiak és nôk másképpen gondolkodnak, másképpen kezelik a fellépô problémákat, és másképpen vélekednek a priorításokat illetôen és más szûrôn keresztül látják a világot is."

Feltélezem hogy fordítás nem egészen pontos de világos a lényeget illetôen. Tehát nem vagyunk túl hasonlóak mint ahogy azt elképzeltük.

És mindezt tudtuk mi "tudatlanok" ezelött is. Az egyik oka az – mondja Legato - hogy az orvostudomány amely most már szégyenkezve lassan beismeri és elfogadja a tényt – a gyakorló orvosok között már sokan tudták – az a körülmény hogy a tudomány általában a férfiakat vizsgálta. De az utóbbi idôben a nôk is követelték hogy rájuk is gondoljanak és vizsgálják az ô bajaikat is. Ennek az eredményeképpen most már kimondható az, amit mindég is tudtunk: a Nök és a férfiak nem egyformák nem egyformán kell pl orvosilag kezelni ôket.

Ennek tudatában lassan eljön az az idô hogy nem a " ez jó vagy rossz" szemmel itélkezünk a fellépô különbözôségekkel(-nél) hanem mint másnak itéljük ôket. S ha valamely vélemény csak más akkor nem lesz annyi konfliktus és/sôt ez elônyös is lehet a mindkét fél számára. A viszonyok nemfognak olyan hamar megbénulni, ha jobban megismerjûk egymást és elfogadjuk hogy fából faragtak de nem ugyanabból a fából.

Férfi vagy nô – nem vagy más csak más!

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Kínos - Vallási elôitéletek

Az Isten hat nap alatt teremtette meg a világot!

1. Ez persze nem igaz

De az Isten mindenható, tehát ha nem úgy van akkor nem volna az!

2. Persze ez sem igaz

De ez olvasható a bibiliában!

3. Ez sem igaz! Hol?

Lukács 1:36,37

4. Olvasd el még egyszer!

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Ki az a Legato aki...?

"A férfi és a nô agya biológiai alapon sem mûködik egyformán"

Bocsánat de ezt talán meg kellett volna említenem már elôzôleg is mert a könyvet tulajdonképpen ketten írták:

az agykutató Marianne J. Legato
és ô aki a tudományos nyelvét úgy "fordította" le hogy én is megértsem
a Laura Tucker

Azt is éssszleltem hogy vannak akik akarják hogy pontosabban írjak. De a tudományos pontosságot kedvelô olvasóim vegyenek kapcsolatot a Legato-val.

A könyv angol címe: Why men never remember & women never forget. - USA. (Azaz magyarul: Miért van az úgy hogy a férfi sohasem emlékszik & a nô meg sohase felejt.) - Izgalmas téma nemde?

Legato már tíz éve tanulmányozta a férfi és a nô közötti különbségeket és ma már sok ilyen tényrôl tudunk – a legutóbbiról a minap a svéd rádióban arról halottam azaz hogy különbség van az égési sebek gyógyulásában is. Ezeknek a felismert tényeknek a következményei – amikor teljesen ismeretesek lesznek – eddig beláthatattlan következményekkel járhatnak majd pl az orvosi kezeléseknél is. Nem beszélve az iskolai oktatásban stb.

A kutatások, most már mondhatjuk, nagy ütemben folytatódnak ezen a területen. "És amikor megértjük a különbségeket közöttünk megtanuljuk felértékelni ôket ahelyett hogy fejünket vernénk véresre miattuk." - teljesen haszontalanul hozzáteszem.

Mindkét nemnek különleges adottságai vannak amelyek megértve felértékelôdnek és így gazdagíthatják pl az örömüket a párkapcsolatokban is. Más lesz itt a hozzáállásunk egymáshoz ha megértjük biologiai mivoltukat.

Mert ha minél jobban megismerjük egymást – nô és férfi - annál jobban felhasználhatóvá válik/összegezôdik kapacításunk mert a kommunikációnk is lényegesen megjavul, ahelyett hogy egy védô sáncba ássuk le magunkat hogy onnan tüzeljünk egymásra, mondják a szerzôk.

A különbségeket nem ismerve/ vagy csak féltôen, különösen a nök azok akik egyenjogúságukért küzdenek ezen tényeket ellenére, attól tartva hogy ez a tudományos eredmény majd ellenük lesz felhasználva. De ez hiábavaló félelem mert éppen a nôk számára egy nagyobb megbecsüléshez vezethet ez a génusztudás, mondják a szerzôk.

A nôk pl így panaszkodnak

"Te sose hallod amit mondok!"
"Halottad valaha is amit mondtam?"
"A férfiak ezt egyszerûen nem értik!"

Mi lehet e panasz oka? Ennek igazi okát ismerni kell, mert éppen ebben van az egyik nagy különbség a két nem között. Az hogy másképpen kommunikálunk itt a probléma. Ez annálfogva is nagyon fontos mert ahol nincs kommunikáció ott megáll a kapcsolat.
Ennek a megértését most elôsegíti az a tény – Legato szerint - hogy itt biológiai különbségek vannak a háttérben és nem biztos hogy rosszindulat - ami miatt ferdére sül el a kommunikáció.

Mert az új tudományos tények szerint a férfiak hallása, szavak meghallgatása, megértése és a beszéd kialakulása másképpen alakul mint nôknél. A fülünk ugyanazt hallja de a szavakat az agyunk értelmezi és ott van a különbözôség. A féfi és a nô agya nem azonos és az a kiskorunktól fogva is befolyásolódott. Biológiai különbségek itt a fôok..

Ugyanazt hallja a férfi és a nô de nem ugyanúgy fogja fel a halottakat.

netkobzos

sincomi · Mester Csatlakozott: Aug 06, 2007 Hozzászólások: 307

Mini önéletrajz

Hat szó elég – ne úntasd ki a...!

Hogyan bemutatkozni?
 Szia! a nevem XX. Palóc vagyok és Acsán születtem 19.. -ben, az anyám neve... stb stb, máris unalmas kezd lenni mert kit érdekel.

A "Szia!" még rendben van és a "Laci" -val együtt elégséges. Ha mondod "A nevem Laci" az már túl zsúfolt ha a kutyád nincs veled.
De hogyan folytatni? Az új trend a következô. Önéletrajz/jellemrajz hat szóval – de ne legyen hat szónál eggyel sem több! Példaul:

 Szia! Laci!

Most jön a trendes önéletrajz

Nôtlen paraszt
munkanélküli
focikedvelô
gondtalan nôcsábító

Ennyi untig elég ahhoz hogy az új ismeretséged megállapítsa hogy milyen figurával találkozott. Méghozzá spórolhat is vele.
Neked is ajánlom a sajátod megírását hogy eszedbe jusson. S ha nem vagy képes erre, akkor sem baj mert már szakosították a területet.

Kellene még egy példa?
Ezt nem én találtam ki hanem a tôlem fényesebb Ernest Hemmingway. Egyszer ugyanis arra kérték fel hogy írjon egy regényt de csak hat szó segítségével. - Hogyan oldotta meg ezt és miért a felkérés?

Tudvalévô hogy az amerikaiak nem szeretnek olvasni, inkább a TV és a rekordok érdeklik ôket.

 Olvastad a Hemmingway új regényét?
 Hát persze! Nemszeretem a reklámot.

Az amerikaiaknak minden sikerül, és ehhez hozzájárult a Hemmingway ellent állhatattlan megoldása is. Eláruljam? Tehát:
Ernest Hemmingway: "For sale: baby shoes, never worn" (magyarul: bébi cipô eladó, használva sose). No látod, ha az Ernest magyar lett volna akkor öt szó segítségével is megírhatta volna ugyanazt a regényt. - Szuper a magyar nyelv! Fogadjátok szeretettel az elsô magyar fordításomat!

De most elárulom azt is hogy a svédek akik a gyufát is elsôként találták fel már a mini önéletrajzot régen gyakorolták. A saját bôrömön tapasztaltam.
Mint menekült Svédbe és alig kotyogva a nyelvet egy önéletrajzot kértek tôlem valami biztosítási ügyben. Egy hétig is eltartott amíg nagy keservesen megírtam a szótárok segítségével (Berlinbôl beszerezve, magyar-német, német-svéd - magyar-svéd még akkor nem létezett). Nagyon bûszke voltam a mikor felmutattam a terjedelmes munkámat.

 Nem, nekünk nem ez kell, mondták. Kit érdekel itt hogy hiszel-e Istenben vagy sem, stb.?

Vagyonod?
egészségi státusz
mennyit keresel?

Megértettem. Válaszul ezt kellett volna írnom

Nincstelen
egészségileg elhanyagolt
munkanélküli
tudok magyarul

De ezt nem írtam pedig rövidebb lett volna.
Majd megbánjátok ha majd milliomos leszek. Majd akkor...! De hiábavaló fenyegetés volt. Belôlem milliomos? Már akkor tudták hogy soha.

netkobzos