|
Pataky Buli Londonban
Hatalmas Magyar buli került megrendezésre 2006 December 2-án a Hungarian Society szervezésében a Battersea Arts Centre-ben, melynek díszvendége az Edda frontembere, Pataky Attila volt.
A kapuk este hat órakor nyíltak, és mintegy fél órán belül meg is telt a terem. Ezt ugyan nehéz volt pontosan megállapítani, mert a tisztelt társaság legalább 20%-a állandó jelleggel, es becsületesen váltva egymást különböző okokból kifolyólag a bárpultot támadta. Ezek a különböző folyó okok különböző színű kisebb-nagyobb üvegekbe voltak zárva, és nevük szerint Becks, Stella, Barack pálinka, Unicum, Egri Bikavér, vagy éppen Lellei Muskotályos.
Vacsorával kezdődött az est, magyarosan, székelykáposzta volt a menü, desszerttel tetézve. Mire vége lett a vacsorának, a hangulat is emelkedetté vált, amihez nem kis mértékben járult hozzá a magyar DJ hölgy, aki jobbnál jobb magyar előadók számaival szórakoztatta a közönséget. Fél kilenc tájékán elérkezett a várva várt pillanat; hatalmas ováció közepette Pataki Attila lépett a színpadra.
|
|
A vendégek szinte egytől egyig ott hagyták asztalaikat, és a színpad előtt pillanatokon belül koncerti hangulatot idézve csápolva, bulizva élvezték a jó, régi Edda számokat, mint például a Minden Sarkon, Edda Blues, Háromszor, Hűtlen. A Hűtlennél meg is állnék egy mondat erejéig. Ahogy Attila rázendített a dalra, hirtelen a nyolcvanas években éreztem magam; Deja vu érzés volt, ahogy zenei kíséret nélkül, natúrban énekelt, együtt a közönséggel. Míg az előadás elején Attila vízzel oltotta szomját, ahogyan a hangulat egyre "bulisabbá" vált, úgy a víz is borrá Attila poharában. Talán nem is kell mondanom, hogy az Edda dalok után nótás lett a hangulat, és jött az Adjatok egy kanalat..., meg az ehhez hasonlók. Attila fantasztikus szórakoztató, azt meg kell hagyni. Alig volt olyan vendég, akinek nem pezsgett a vére a jó öreg magyar nóták hallatán, szinte mindenki ropta a táncot.
Attila egyszercsak eltűnt a színfalak mögött, de csak egy pillanatra, s amikor újra előbukkant, a társaság hirtelen meglepődve elcsendesedett. Pataky Attila piros-fehér-zöldbe volt öltözve. Erre senki sem számított. Ahogy a pillanat hatása elmúlt, azt hiszem szinte mindenki rájött, hogy most mi fog következni... igen, a Magyar Himnusz, az Edda frontemberének az előadásában.
| Sokszor hallottam már a Himnuszunkat, de szerintem, (és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül) ilyen jól még senki sem énekelte. Természetesen mindenki állt a nemzeti induló alatt, illetve egyetlen egy emberen akadt meg a szemem, aki tettetett vagánysággal, "le....om" kifejezéssel az arcán ülve maradt. Én nem tartom magam egy nagy hazafinak, de nem |
 |
bírtam ki, és megkérdeztem töle, hogy miért nem állt fel a Himnusz alatt. Így felelt: "Az az ország nem érdemli meg!". Ezt bövebben is kifejtette, de most nem merülök bele politikai eszmecserénk ecsetelésébe. Azt mindenesetre elmondtam neki, hogy Magyarország, és a Magyar Himnusz sokkal többről szól, mint az ország jelenlegi gazdasági helyzetéről.
De, hogy folytassam a jó dolgokkal; Tehát, Himnusznak vége, Attila elköszönt, és újra eltűnt a színpadról. Mondanom sem kell, hogy fergeteges taps követte, a jól ismert "Vissza! vissza!" kíséretében, és ilyen elismerésnek bizony egy művész sem tud ellenállni... hát persze, hogy visszajött! Nem is akármelyik dallal búcsúzott, az egyik legnépszerűbb Edda nóta zengett fel, a Kör!
Az előadást tombola sorsolás követte, majd újra Pataky Attila kopasz, vigyorgó feje tűnt fel a színpadon, és (becsületére mondva :-) nagy türelemmel autogrammokat osztogatott majd egy órán keresztül.
|
Katalógus-Lexikon
